Mindig van remény! Projektünk "A társadalmi kohézió erősítése az egyházak és civil szervezetek közösségfejlesztő tevékenységének bővítésével" című felhívás keretében a Szegedi Korai Fejlesztést és Integrációt Támogató Alapítvány, mint konzorciumvezető és a Szeged Alsóvárosi Ferences Plébánia, mint konzorciumi tag magvalósításában jön létre.

A Projekt címe: Mindig van remény! A projekt kezdete 2018. január 1. és 2020. december 31-én zárul. Az EFOP-1.3.717-2017-00181 azonosítószámmal nyilvántartott támogatási kérelmünk 44 901 568 Ft támogatást nyert el, a támogatás mértéke 100%-ban vissza nem térítendő támogatás. xxx

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK AKADÁLYMENTES OLDAL
http://szeged-pleb.ofm.hu/

HAVASBOLDOGASSZONY BÚCSÚ

Az alsóvárosi búcsú egykor és ma


 
A búcsúnap hajnalán a múlt század utolsó évtizedeiben zenekar járta be az egészt Város, így ébresztvén ünnepre a lakosságot. Mozsarak is dörögtek. Reggel nyolc órakor Szeged minden harangja megszólalt és egy egész óra hosszáig zúgott.
 
A katolikus egyház szerint a búcsú, a már megbocsátott b?nökért járó, ideig tartó büntetések részben vagy teljesen való elengedése. Teológiai értelemben ez annyit tesz, hogy az egyház közbenjár Istennél, a valamely ideig tartó vezeklés alól való feloldásért. Él?ként a búcsú a feloldozásban, holtként egy-egy felajánlás révén nyerhet? el. A búcsú köthet? adott helyhez, tárgyhoz (kegytárgy, kép stb.), id?höz (pl. egyes szentévek), illetve személyekhez is, amilyen például egy újmisés áldás lehet. Ugyanakkor búcsú nyerhet? zarándoklattétellel is, innen a búcsújárás kifejezésünk.
            A búcsú, vagy mondjuk úgy inkább, zarándoklat az emberiség egy ?si vallási öröksége. Ma is milliók járnak Mekkába, Medinába, Jeruzsálembe, de elég, ha a görögség Delphoi jósdalátogatásaira gondolunk. Nem meglep? tehát, hogy e szokás a keresztény vallásgyakorlatban is nagy szerepet kap.
            Jozeph Ratzinger A búcsú jelentése cím? írásában Assisibe, a Porziuncula kápolnába kalauzol minket, amely intézmény a világ legels? búcsújáróhelye. 1216-ban szent Ferenc kérésére III. Honorius pápa adományozta a jogot a kápolnának.
Az ?segyház b?nbánati gyakorlata a szentségi aktuson túl - a b?nbocsánat eléréséhez -, el?írta a vezeklés bizonyos formáit is, így vált szokássá egy-egy zarándokút megtétele. Ferenc jól látta, hogy a jeruzsálemi, római zarándokhelyek elérése veszélyes és költséges, a szegényebb rétegek meg sem engedhetik maguknak. Lehet?vé kellett tehát tenni, hogy a megbocsátás, mint olyan, anyagi helyzett?l függetlenül is elnyerhet? legyen.
Miután a pápa engedélyezte a búcsút, merült fel az újabb kérdés: „Miért ne adhatná tovább az ember a kapott lelki ajándékot ugyanúgy, mint az anyagit?” Így id?vel kialakult a közbenjárás kérésének szokása, mely a halál határain túláradó szeretet megnyilatkozásaként körvonalazza a búcsújárás ma is ismert fogalmát.
            Kés?bb a búcsúgyakorlatnak része lett a szentek közbenjárásának kérése is. A szentek úgyszólván, túláradó szeretet többletéb?l részesül az, aki imáiban az ? közvetítésüket kéri. A valóság az - írja Ratzinger -, hogy egyetlen ember sincsen, aki teljesen önmagába zárt lenne, szellemileg és erkölcsileg is meghatározzuk egymást. Ez a mechanizmus játszódik le imádkozásaink alkalmával a túlvilág és miközöttünk is. A lelkek országa mindenkié, a búcsún imádkozni pedig annyit tesz, mint részesedni a közös értékekben.
 
            Templomunk, a Havi Boldogasszony, a Napbaöltözött Asszony temploma. Európa szerte, így hazánkban is a 17. században indultak meg a Napbaöltözött Asszonyhoz köthet? zarándoklatok. A kultusz terjedésének példája a csíksomlyói kegyszobor is.
            A római katolikus mariológiának mintegy foglalata ez a forma, mivel a teljes Máriára vonatkozó tanítást kifejezi. A Szepl?telen Fogantatást és a megdics?ülést is kifejez? ábrázolás ezek mellett utal a Jelenések könyve Apokalipszis Asszonyának szimbólumaira is.
 Az égen nagy jel t?nt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. (Jel. 1-3.) A kultusz elterjedésére hatással volt (a török veszedelem és az ábrázolások lábbal tiport félholdja - képzettársítás mellett) az is, hogy IV. Sixtus búcsút engedélyezett azoknak, akik a Napbaöltözött Asszony valamely képe el?tt a kereszténység ügyéért imádkoznak.
 
            Szeged és környékének magyar népessége mindig is sajátjának érzete a Szent Sz?z tiszteletét - Mária a Szögedi Segít? elnevezés a 17. századból maradt fenn -, err?l árulkodik a nevéhez, megjelenéseihez köthet? legendárium is. Csak, hogy egyet, talán a legismertebbet megemlítsem, ilyen volt az 1697-es zentai csata. Egy török katona elbeszéléséb?l ismeretes, hogy - miel?tt Savoyai Jen? gy?zedelmeskedett volna -, látták, ahogy a Napbaöltözött Asszony a tábor fölé emelkedik.
 
            A több évszázad eltelte alatt természetesen sokat változott maga a kultusz, a búcsújárás szokása, de a jelent?sége fabatkát sem. A b?nbánat - Krisztus kegyelméb?l -, a tökéletességre törekv? lélek sajátja lehet, e törekvést pedig olyan tettek vihetik sikerre, mint amilyen a mi búcsúnk, a Havi.
 
            Egy rövid visszatekintés, néhány idézet erejére, lássuk, hogyan folytak az események a századforduló körül Szegeden:
 
„Rövid ájtatosságra országos szokás szerint minden útjukba es? templomba, kápolnába, temet?be betértek, útszéli kereszteknél, szobroknál tiszteletet tettek.
A közeled? ásotthalmi, tanyai búcsúsok, amikor el?ször t?nik szemükbe a templom tornya, térdreborulva szokták köszönteni. A század elején a toronyban gyerekek ?rködtek és a templomhoz érkez? kereszteket harangszóval fogadták. Barát is kiment eléjük és pár szóval köszöntötte ?ket.”
 
„A szabadon álló, körüljárható f?oltár kegyképét a múlt században a jámborabb hívek térdencsúszva kerülték meg.”
 
„Ismeretes volt az offer, buba, viaszbuba néven emlegetett viaszformák felajánlása, oltárra helyezése is. Ezekb?l oltárgyertyát öntöttek. A buba a búcsús baja, bánata, vágyakozása szerint formázott testrészeket: kezet, lábat, szemet, fület, szivet (…), jószágot, házat, gyereket, békát, amely a szenved? asszonyi méhet jelképezte.”
 
„Más nagy búcsújáróhelyeken is el?fordul, hogy a személyes áhítat a kegykép mellett kiválaszt magának templombeli más ábrázolásokat is. Ilyen a mi templomunkban a Fekete Mária, népiesen Szerecsön Mária kórus alatti képe, amely Juhász Gyula márványtáblára vésett költeménye révén már hazánknak m?velt, humanista köztudatába is bekerült (…) A Fekete Mária képe napjainkban is inkább magánájtatosságra hívat. Tömörkény szerint az ? idejében az egész Városból idejártak a lányok v?legényért könyörögni.”
 
„A templom el?tt állott és tiszteletnek örvendett egy Szepl?telen Fogantatás szoborcsoport is (…) Telek József följegyzése szerint egy másvallású katona e szavakkal fogta rá 1780 táján a fegyverét: Máglátom, hogy a katolikusok istenasszonya meg tudja-e védelmezni magát. Megsebezte. Letörte ugyan a Sz?zanya karját, a visszapattanó golyó azonban megölte. (…) A vakmer?ség emlékezetére e kezet nem illesztették vissza, hanem csak a csonka karra függesztették. Dugonics hajdani elnevezését megörökítette: Csonka Sz?z oszlopa.”
 
Balogh Gyula

Az alsóvárosi búcsúról

Ferencesek Szeged-alsóvároson:

A szeged-alsóvárosi ferencesek 1503-ban fölszentelt Havi (havas) boldogasszony-temploma és a hozzátartozó kolostor a mai Magyarország második legnagyobb középkori eredet? egyházi épületegyüttese, a magyar kés? gótikus építészet egyik legérettebb alkotása.

A ferencesek a 15. században telepedtek meg Szegeden, de nem sokkal kés?bb a törökkel találták szembe magukat. A török hódoltság idején nagy szerepük volt a városban és az egész dél-alföldön él? katolikusság lelkipásztori szolgálatában, hitének megtartásában.

A 17. században indultak meg Mária, a Napbaöltözött Asszonyhoz kapcsolódó legendaanyag és a csodás események kapcsán a zarándoklatok. Olyan mentsvára volt ez a Szeged környékén él? katolikus magyarságnak, ahol megtapasztalhatták Sz?z Mária megtartó erejét.

1950-ben a szegedi ferenceseknek is el kellett hagyniuk rendházukat és csak 1989-ben térhettek ide vissza. A plébánián jelenleg színes közösségi élet zajlik, melyben igyekeznek minden korosztályt megszólítani. 2012. szeptemberében nyílt meg a Ferences Látogatóközpont, melynek szervezésében megtekinthet? a templom, a kolostor gazdag építészeti öröksége és a ferences rend történetét bemutató kiállítás.

 Havas Boldogasszony ünnepe:

Eredetileg a Szent Sz?z római f?templomának, a Santa Maria Maggiore  bazilikának a fölszentelési évfordulója (kr. u. 440). Az ünnep id?vel az egész katolikus egyházban elterjedt. A liturgikus naptárban augusztus 5-én van a napja.

A legenda szerint a 4. században, az örök városban, egy János nev? gazdag patrícius és felesége elhatározták, hogy templomot építtetnek a Szent Sz?z tiszteletére.  Mária álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen építsék fel a templomot, amelyet másnap hó fog borítani. A Sz?zanya e szentélyét ezért Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. Ünnepnapján (augusztus 5.) a római bazilikában virágszirmok hullatásával emlékeznek az egykori csodás eseményre.

A Szeged- alsóvárosi ferences templomban két Mária-kegykép található, az egyik a bejárattól jobbra a Fekete (vagy Szerecsöny) Mária. A kép a lengyelországi Czestochowa-i Mária ábrázolásának 1740-ben készült másolata, Morvai Antal alkotása.

Az idén 300 esztend?s f?oltár közepébe helyezett másik kegyképen Mária mint a Napbaöltözött Asszony jelenik meg a Jelenések Könyve alapján: „Az égen nagy jel t?nt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona (Jel 12,1.). Erre a Mária-ábrázolásra szimbólumként tekintettek: a keresztény Európa törökök feletti gy?zelmét látták benne. Az oltárképet az eredetlegenda szerint egykor a templom környékén lév? Csöpörke tóba rejtették el a török el?l, és egy katona találta meg évekkel kés?bb teljesen sértetlenül.

Havas Boldogasszony nagybúcsú:

Minden évben augusztus els? vasárnapján és el?tte, szombaton tartják a Havas Boldogasszony országos nagybúcsút a szeged-alsóvárosi ferences templomban.

A hírös város nagy krónikása, Tömörkény István írta e búcsúról: „Nagy ünnep a Havi. Ez valóságos id?pont, egy darab sarokk? az id?k folyásában, melynek napját mindenki tudja és ismeri. Miként egyes, régibb események idejét úgy szokás meghatározni, hogy a nagyvíz el?tt, vagy a nagyvíz után történt-e, akként a Havi napja is útjelz? karó az élet nagy homokjain, s a dolgok, miket az emlékezet meg?riz, körébe csoportosulnak.”

Móricz Zsigmond a Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) cím? regényében a következ? szavakkal örökítette meg a Havi Boldogasszony napi búcsút:

Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, tör?, nyüzsg? lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ?s otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelm? a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában, s éjszakájában. Mert a távolról jöv?k már el?tte való este indulnak, s egész éjszaka rójják mezítlábbal még ebben az id?ben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz.
Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztviv?. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezet? akasztófának csodálatosan egyszer? és szimbolikus emléke.”

A több mint ötszáz éves múltra visszatekint? búcsú a századok során összeköt? kapocs volt a környékbeli magyarsággal, a délvidékkel, a mai Erdély vagy Bánát területén él? emberekkel.

A 18. században Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, így a havi búcsú id?vel a találkozás alakalma is lett a helybéliek és a Szegedr?l elszármazottak számára. Kés?bb, a 19. században is sokan költöztek ki a Szeged környéki tanyavilágba és ?k is minden évben hazalátogattak a búcsúra.

Mit jelent a búcsú napjainkban? Sokak számára vásárt, körhintát, kegytárgy árusokat, szórakoztató kisiparosok letelepedését a templom körül. A hív? ember számára azonban mást, ennél többet. Szentmisét, szentgyónást, találkozást Istennel, elcsöndesedést, bens?séges ünnepet, a hétköznapok rohanásából kiszakadást, lelki sebeink gyógyulását.

szeged-pleb.ofm.hu © 2013, Minden jog fenntartva. | szeged.pleb@gmail.com | Honlap és webáruházfejlesztés: www.radirsoft.hu